A progresszív rock/metál és a poszt-hardcore műfajait ötvözi ez a nagyon nemzetközi hangzású zenekar India legnagyobb városából, Mumbaiból. Tavaly novemberben jelent meg a bemutatkozó albumuk magánkiadásban Resurfacing címmel, melyet meg lehet hallgatni a zenekar weboldalán vagy SoundCloud-csatornáján. (A Facebook-oldaluk szerint a digitális terjesztés is hamarosan elindul, addig az anyagot egy indiai terjesztőn keresztül lehet beszerezni.) A zene többnyire a Porcupine Tree és a Karnivool energikusabb pillanatait idézi, csak időnként csap át ennél is vérmesebb, szaggatott hardcore-ritmusokba. Annak ellenére, hogy az első számban (Modern Machines) ezt a műfajváltást az ének is követi, az utóbbi később csak egyszer, az egyébként kiemelkedő Visionary-ben megy még el az egészen nyers témákig. Nem mintha ez baj lenne, hisz ha valami igazán sajátos ízt ad a megszólalásuknak, akkor az Siddharth Basrur énekes finomabb orgánuma, amelyet valahol Chris Cornellé (Audioslave, Soundgarden) és Eddie Vedderé (Pearl Jam) közt lehetne elhelyezni. A tagok közül ő az egyetlen, aki veteránnak számít az ottani zenei undergroundban és a Goddess Gagged mellett részt vesz más – elektronikus, ill. akusztikus – projektekben is (Bramfatura, Things That Fly, stb.).A Sink or Swim c. számhoz készült, eddigi egyetlen videóklipjükön (lásd lent) kívül a YouTube-on föllelhető néhány korábbi hanganyag is tőlük. Az egyik legfigyelemreméltóbb ezek közül az albumon is szereplő, kissé downtempós Dreamer méginkább éteri, ambient hangulatú változata, ezen még Arman Menzies gitáros (balra fent) énekel. A Goddess Gagged – a név a kanadai progmetál csapat, a Protest the Hero egyik számcímét veszi kölcsön – a metál feltörekvő, hibrid irányzatainak első olyan úttörői közé tartozik a dél-ázsiai országban, akik lemezzel jelentkeztek az elmúlt években. A generáció legismertebb képviselője a többalbumos, Európát is megjárt poszt-hardcore/alternatív metál Scribe, de a közelmúltban több olyan ígéretes, experimentális/progresszív hangzással kísérletező szereplő is feltűnt a színen, mint a Pangea vagy a brit lemezstúdióval szerződött, jelenleg debütalbumán dolgozó Skyharbor. Több elődjükkel ellentétben erőteljes nyugati hangzásvilág jellemzi őket, elegáns angolságú énekkel, noha egyelőre elsősorban saját gondozásban vagy kisebb, helyi kiadóknál jelennek meg anyagaik.
Annak a fiatal urbánus rétegnek a hangját szólaltatja meg ez a zenei újhullám, amely Indiát a globális nagyvárosok országának, fejlett központjait az amerikai Szilícium-völgy meghosszabbításának látja. Bizonyára olyan részleges képet nyújt ez a mai Indiáról, mint azok az egzotikusabb ábrázolások, amelyek a világ második legnépesebb államát az ősi keleti hagyományok – van, akinek megvilágosodást ígérő – földjeként, vagy épp mélyen elmaradott, harmadik világbeli térségként mutatják be.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése