Nagyjából ilyen lenne, ha a Korai Öröm elkalandozna a progresszív death metal irányába. Vagy mondjuk ha a brazil etnometál-guru, Max Cavalera (Sepultura, Soulfy) egy olyan albumra adná a fejét, amelynek több, mint fele atmoszférikus progrock és világzene. A francia Human Fate már azzal is túllép a „roots metál” megszokott keretein, hogy valamennyire az extrém keményrockot is adaptálja az experimentális, pszichedelikus műfajok hagyományaihoz. Sehol például a műfajilag egyébként kötelező, klasszikus értelemben vett gitárszólók, hanem inkább a kimért, néhol groove-os darálások uralják ezeket a részeket, amelyek viszont sokszor átúsznak Pink Floyd-szerű, éteri futamokba, suttogott-szavalt szövegekkel. Az eddigi egyetlen, Part I c. albumukon (2009) akad két teljesen instrumentális szerzemény is, a posztrockos Hopes Winds és az akusztikus, gitár-dob felállású In fate we trust.
A mindezt végigkísérő, gazdagon hangszerelt világzenei elemek megszólaltatnak számos, elsősorban nem-nyugati kultúrát: törzsi és sámándobok, szibériai torokéneklés, indiai fúvósok, arab lantfutamok és egy számomra azonosíthatatlan, talán balti vagy skandináv népi kórus. A közel-keleti hatások miatt kategorizálták már a zenekar műfaját orientál metálnak is, de ez mindenképp túlzott leegyszerűsítés lenne. Beszédes, hogy weboldalukon a zenei inspirációik közt – persze a Sepultura és a Soulfly nyilvánvaló említése mellett – olyan változatos nevek szerepelnek, mint Fela Kuti, a King Crimson, Ravi Shankar vagy Frank Zappa. Mellesleg, ugyanitt utalnak a Németországban működő, de magyar tagokból álló Ektomorfra is, amely időnként roma motívumokkal ötvözi hardcore-os hangzású metálzenéjét. Ezen a linken meghallgatható és le is tölthető a teljes album (valószínűleg tévedés folytán, két szám is duplán szerepel rajta, eltérő címeken.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése