Fear Nuttin Band: Real Life Soldiers (interjú az új videoklipről)

Újabb klippel jelentkezett nemrég az egyesült államokbeli, reggae rockot/reggae metált játszó Fear Nuttin Band a tavalyi Move Positive c. albumához kapcsolódóan. Akárcsak a lemez másik száma, amelyhez videó készült (Rebel), a Real Life Soldiers is a társadalom és a politikai hatalom viszonyával foglalkozik. A rendező ugyanaz – a zenészként és filmrendezőként is jegyzett Brendan Spookie Daly –, de ezúttal nem archív híranyagokból dolgozott, hanem a kisjátékfilm műfajához nyúlt. Sikerült röviden szóra bírni a zenekart az enigmatikusan végződő történetről.

Subaltern Sounds: Jó kiindulási alapot adhat a videó értelmezéséhez a dalszöveg, de úgy tűnik, hogy Daly munkája kerüli a didaktikus egyértelműséget. 

Fear Nuttin Band: A Real Life Soldiers egy figyelmeztetésnek szánt mese. Sokan azt gondoljuk, hogy tudatos lázadók vagyunk, akik egy lépéssel a tömegek előtt járnak, de megfeledkezünk arról, hogy a hatalmon lévők több időt, energiát és pénzt fognak fordítani a fennálló viszonyok megőrzésére. Hátradőlhetünk elégedetten és azt hihetjük, hogy tudjuk, hogy „ők” (a politikusok, a bankárok, az uralkodó réteg, az elit, a nemzetbiztonsági szervek) mire készülnek. Miközben mindent megteszünk, hogy éberek legyünk és nyitott szemmel járjunk, ők is ugyanezt teszik. Észrevesszük őket? Milyen messzire fognak elmenni? Milyen messzire engedjük, hogy elmenjenek? Rég tudjuk, hogy a pénz és a hatalom milyen szörnyeteggé tudja tenni az embert. Ez nem csak teória, ez tény. Ki figyel kit? Ki van egy lépéssel ki előtt? A saját kormányod vagy vezetőid különbek, mint másoké? Ez csak másokkal történhet meg? Még akkor sem láthatsz meg mindent, ha egyébként a szemed előtt van, és még egyenesen keresed is.

Subaltern Sounds: A zárlat az amerikai politikai börtönök és fogolytáborok elhíresült képeit idézi, ám nem tudni, hogy a két főszereplő hogyan került az ellenség szerepébe  –  hacsak nem a művészek sajátos helyzetét kommentálja, hogy a zenekar két énekese, Roosta és Prowla alakítja őket. Végül az is talányos marad, hogy milyen sors vár rájuk.

Fear Nuttin Band: Szándékosan fejeződik úgy be, hogy az ember utána azon tűnődik, vajon tudhatja-e bárki is, hogy mi is történt. Ezért az arctalan rabok és szellemszerű, nyomtalanul eltűnő titkosügynökök. És való igaz, a zárójelenetet közelmúltbeli fejlemények ihlették az Egyesült Államokban a „háború”, a „harctér” vagy a „fenyegetés” kétértelmű meghatározásai kapcsán, illetve a kormány látszólag korlátlan hatalmát és hatalomvágyát illetően. Mi lesz, ha ellenségnek nyilvánítják azt, aki megkérdőjelezi a hatalmat? Hol húzzák meg a határt a lázadó és a bűnöző közt? Ki dönti el a különbséget és vajon tudni fogjuk, hogy meddig terjed a szabadságunk? A Real Life Soldiers klipje tulajdonképp folytatása a Rebel című számunk videójának, amelyben a tiltakozók és a civil engedetlenség jelentőségét méltatjuk. A második részben azt a kérdést tesszük fel, hogy ha bármilyen forradalmi szellemet népszerűsítünk […] és felszólalunk az emberi jogok mellett, vajon egyszer mi is célpontokká válhatunk? Peter Tosh-sal, aki az egyik példaképünk, brutálisan bántak a karhatalmak a lázadása miatt, mert fenyegetést jelentett az „establishment” számára. Az emberek jogaiért harcolt és épp azok bántalmazták, akiknek az utóbbiakat kellene szolgálniuk és védeniük. A CIA és az FBI szintén fenyegette, zaklatta és megfigyelte John Lennont, amiért a békéről énekelt.